Ugrás a fő tartalomra

Mc Donalds


-Gyere ülj le! -bökött a roskatag székre José
Jordi lassan körülnézett a dohos, sötét kis kocsmában.
Falakon bomladozó vakolat alól kibukkanó tapéta, már szinte tapintatlanul bántotta szemét. Az asztaloknál az emberek poharukba bámulva mozdulatlanul ültek.
Rá, senki sem nézett. Megszokta már. Termete miatt kerülte mindenki.
-Na..-dörmögte csak úgy az orra alá és elhelyezkedett a széken amíg az bánatosan nyekergett alatta mint aki épp összeroskadni készül.
-Mocsok egy idő! –pillantott az ablak felé José pár pillanatig elmerengve a koszos szürke ablaküvegen.
-Az bizony hogy a rossebb enné meg! –vágta rá dühösen Jordi és kiköpött.
-Mit hozzak? –szólalt meg a csapos Jordi mellett hasát szinte a nagydarab férfi arcába nyomva.
-Egy kávét, meg egy szódát. –felelte Jordi a koszosfehér hasnak.
Joséra pillantott, aki még mindig az ablakot bámulta vizenyős szemmel…
-Voltam ma a városban. –kezdte a beszélgetést Jordi, és egy cigarettát kezdett sodorni, koszos ujjai között.
-Na! –fordult José az asztal felé.
-Ja…voltam Mc Donaldsban….- folytatta Jordi nem leplezve utálatát.
-Én mondom az a felnőtt ember aki ott eszik az hülye! –folytatta.
-Tele van minden szarral az az étel én mondom neked! –bökött José felé és lassan végignyálazta a cigarettát, majd kicsípett egy kis dohányt a végéből.
-Én ugyan nem eszem ott. –felelte José
-Hát ezt mondom, hogy én sem! De hát nem volt semmi más nyitva csak az a szar, így hát bementem és ettem egy két sajtburgert….az a köcsög kis takony kiszolgáló, meg gond nélkül letegezett…érted? Simán legetezett…kis szarjankó. –sziszegte és mélyet szívott a cigarettából, ami sercegve vörös fénybe borította az arcát.
José szótlanul nézett barátja szemébe várva a történet folytatását.
-Naszóval –vágott bele újra Jordi. Megettem azt a szemetet bár a hátam közepére sem kívántam, és az a ragyás kis takony is egyfolytában bámult….tudod azok a pici beérett fehér gennyes ragyák…na azzal volt tele az egész feje…és egy ilyen fogdossa azt amit én megeszem…ki tudja mi a faszt csinálnak hátul?
Meglehet hogy a saját taknyukat kenik a húsra…vagy arra a szarra amit ezek a szarháziak húsnak hívnak!
Na mindegy…megyek ki és látom hogy egy fiatal kis fasz, a kurvájával toporog az ajtóban….olyan igazi kis nyikhaj ismered az ilyet! –biccentett José felé.
Jose bólintott de nem szólt.
-Erre kinyitom neki az ajtót hogy jöjjenek be, mert ki akarok menni és útban vannak! Esküszöm úgy néztek rám, mint egy darab szarra, és mint valami kibaszott bárók úgy tipegtek be azzal a szarházi kifejezéssel az arcukon mintha ők többek vagy jobbak lennének….
Rá is szóltam jó hangosan arra a kis köcsögre hogy szívesen! Ha már beengedtem legalább megköszönhetné a kis fasz….
Erre alig teszek pár lépést és utánamjön a kis szarházi hogy mit képzelek magamról, meg hogy ki vagyok én hogy beszólok neki…BESZÓLOK érted? Beszólok! –fröcsögte Jordi és ingerülten elnyomta a cigarettát a hamutartóban.
José lassan kortyolt a söréből, majd Jordira nézett….
-Mit csináltál? –kérdezte
-Hogy hogy mit csináltam? –rikkantott fe Jordi
-Mit csináltam volna? Úgy arconbasztam hogy elfeküdt nekem abban a pillanatban oszt a kurvája ott élesztgette. Mit tehettem volna mást egy ilyen kis szarházival? Mit?! –kiáltotta Jordi
-Az ilyen ezt érdemli! Jól arcon kell baszni, hogy észheztérjen! Milyen elbaszott egy kurva világban élünk egyáltalán, ahol egy kis takony szarházi odajön hozzám és pattog?
A pincér lassan letette a kávét az asztalra és kitöltötte a víz egy részét a pohárba.
Jordi ránézett.
-Kér még valamit? –pillantott Jordira
-Ja – förmedt rá Jordi –húzz innen épp beszélgetünk ha nem vennéd észre!
A csapos szó nélkül elfordult és visszasétált a pult mögé.
Jordi Joséra meredt.
José kortyolt  és újra az ablakra meredt…-Lassan aláll az eső. –szólalt meg.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Hazugságok tengere...

Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok...
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból...szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni... Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár...a pofád maximum...
Na jó...kikiabáltam magam...kezdjük az elején...
Figyelj...elárulok egy titkot...nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned...összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt...zokoghatsz, fájha…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....