Egyszerre alszik ki minden fény. A világra olyan sötétség borul ami a világűr magányához hasonlítható. A moraj lassan közelít a mélyből. Nők, férfiak, gyermekek állnak mozdulatlanul kitépett szemekkel. Üresen bámulnak maguk elé mint megannyi torz porcelánbaba.
Lassan lélegeznek és mosolyognak.
Tisztábban látnak mint valaha...hisz fény nélkül nincs szükség szemekre.
Egy kislány felkacag, és maga elé nyúl mintha kiscicával játszana.
Ujjai sötétbarnák a rászáradt vértől, gurgulázva kacag és egyre csak hívja azt a valamit...
Pár méterre fiatal pár összeölelkezve néz az ég felé...mosolyognak....
A morajlás kicsit elhallgat, majd mint egy mélyről jövő köhögés tör a felszínre.
Fekete áthatolhatatlan fény robban az égre.
Parányi testek tompa puffanása hallatszik mindenfelől...
Madarak....gondolom......
Lassan lélegeznek és mosolyognak.
Tisztábban látnak mint valaha...hisz fény nélkül nincs szükség szemekre.
Egy kislány felkacag, és maga elé nyúl mintha kiscicával játszana.
Ujjai sötétbarnák a rászáradt vértől, gurgulázva kacag és egyre csak hívja azt a valamit...
Pár méterre fiatal pár összeölelkezve néz az ég felé...mosolyognak....
A morajlás kicsit elhallgat, majd mint egy mélyről jövő köhögés tör a felszínre.
Fekete áthatolhatatlan fény robban az égre.
Parányi testek tompa puffanása hallatszik mindenfelől...
Madarak....gondolom......
Megjegyzések