Magyarországon jártamban egy olyan fotózást bonyolítottam le, ami azóta foglalkoztat és Borival mindketten dolgozunk rajta, ő grafikusként én mint fotós....a szálak összeérnek egy közös kiállításban ami sajnos nem Magyarországon lesz.
Engedélyt kaptunk a patológián fotózni. Régi álmom teljesült ezzel.
Senki ne értsen félre semmilyen téren sem vonzódom a halálhoz, vagy a halottakhoz....ösztönösen elhúzódom tőle...épp ezért volt kihívás egy ilyen jellegű fotózás.
Nehéz téma....a képek feldolgozása hónapok óta tart, de napi négy öt képnél többel nem tudok végezni.
Rengetegen ugranak három métert hátra mikor meglátnak egy egy fotót amivekl a grafikai műhelyben, vagy a laborban dolgozunk, legyen szó akár csak egy emberi szívről, vagy akár egy egész testről.
Sokan kérdezték hogy mi a fenének csinálom? Minek foglalkozom vele? Miért nem fotózok szép dolgokat?
De hisz szépek! szoktam mondani.....és valóban azok....
Az arcok amiket fotóztam mind békések nyugodtak voltak....volt bennük valami olyan harmónia amit az ért meg aki eltölt ott több kevesebb időt.....
Sajnos a kiállítás kapcsán fel kell készülnünk a kritikákra mert az emberek sokszor gondolkodás nélkül utasítanak el valamit, és a halál tabu a mai napig....
Maga a művészi kivitelezés is nehéz feladat mert rengeteg szebbnél szebb fekete fehér tűéles fotó készült félek ha maga pőreségében mutatnám meg nem fejezné ki azt amit a kiállítással szeretnék....így hosszas kisérletezés következett ami alatt számtalan kivitelezési mód alakult ki. Én ebből csak egyet tudok megmutatni a többi majd csak a kiállításon lesz látható....
Engedélyt kaptunk a patológián fotózni. Régi álmom teljesült ezzel.
Senki ne értsen félre semmilyen téren sem vonzódom a halálhoz, vagy a halottakhoz....ösztönösen elhúzódom tőle...épp ezért volt kihívás egy ilyen jellegű fotózás.
Nehéz téma....a képek feldolgozása hónapok óta tart, de napi négy öt képnél többel nem tudok végezni.
Rengetegen ugranak három métert hátra mikor meglátnak egy egy fotót amivekl a grafikai műhelyben, vagy a laborban dolgozunk, legyen szó akár csak egy emberi szívről, vagy akár egy egész testről.
Sokan kérdezték hogy mi a fenének csinálom? Minek foglalkozom vele? Miért nem fotózok szép dolgokat?
De hisz szépek! szoktam mondani.....és valóban azok....
Az arcok amiket fotóztam mind békések nyugodtak voltak....volt bennük valami olyan harmónia amit az ért meg aki eltölt ott több kevesebb időt.....
Sajnos a kiállítás kapcsán fel kell készülnünk a kritikákra mert az emberek sokszor gondolkodás nélkül utasítanak el valamit, és a halál tabu a mai napig....
Maga a művészi kivitelezés is nehéz feladat mert rengeteg szebbnél szebb fekete fehér tűéles fotó készült félek ha maga pőreségében mutatnám meg nem fejezné ki azt amit a kiállítással szeretnék....így hosszas kisérletezés következett ami alatt számtalan kivitelezési mód alakult ki. Én ebből csak egyet tudok megmutatni a többi majd csak a kiállításon lesz látható....
Megjegyzések
Irígyellek a lehetőségért.
Sajnos a mi kultúránk misztifikálja ennyire a halál fogalmát.Még beszélni róla is szalonképtelen. Márpedig élet nincs halál nélkül és fordítva.
Egyszer hallgattam egy rádióriportot egy boncmesterrel.
Végtelenül intelligens,okos, kedves ember volt. A riporter kérdésére, hogy szerinte van-e lélek,azt felelte: nem kérdés, nézze meg az arcukat.
Ez jutott eszembe, ahogy írod az arcukon ülő nyugalmat.