Ugrás a fő tartalomra

Radírfej, Jákob lajtorjája, BEGOTTEN

Három film, amit évek választanak el abban a tekintetben, hogy melyiket mikor láttam, mégis erőteljesen öszefűzöm magamban őket.....
Mindhárom mestermű a maga nemében, én most mégis csak a Begottenről ejtek szót, mivel a három közül ez volt az, amelyik a legerősebb nyomot hagyta....
Mivel művészettel foglalkozom, adott volt, hogy meg kell néznem, a kérdés csak az volt mikor?
Majd egy hetet vártam vele míg elővettem egy éjjel, és megnéztem...
A Begotten olyan volt mint a pokol eszenciája, a mennyország kelyhében.....
Maga a hangulat ami végigkíséri a filmet rettenetesen nyomasztó....a folyamatos tücsökciripelés, monoton ismétlődő hangok, a minimális tónusú 35mm-es filmfelvételekkel nagyon erős kombinációt alkot....
Egy barátom azt mondta, hogy számára gyönyörű mert minden emberi esendőség megtalálható a filmben...ezzel egyet kell értenem, mert valamilyen szinten valóban gyönyörű a film....gyönyörű szimbolikával, felvételekkel.
A hatása viszont kalapácsszerű amit a tudatalattira mér.....kicsit az Emak Bakiára asszociálható néhány jelenete, leglábbis számomra, de míg az Emak elgondolkodtat addig a Begotten felráz mint amikor magasfeszültségre pisál az ember.....
Olyan mélyről felbuggyanó elemi félelmeket mozgat meg, amit mindig csak feledni akartunk....amiket kövek alá tettünk, mélyre ástunk.....ezek olyan elemi erővel törnek felszinre, hogy esélytelen bármilyen kontrolálásuk....
Akárhogy is csak erős idegzetüeknek javasolnám, illetve azoknak akik elakarnak mélyedni a szimbolika bugyraiban....
Az alábbi videóban az első pár perc látható amikor legalábbis az én véleményem szerint, isten felkaszabolja magát.....

E. Elias Merhige. Begotten 1991

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget