Sötèt hideg èjszaka volt. Az utcai làmpa sárgás fènye súlyosan csillant meg a koszos jègen. A kályhában mèg halkan serceg a fa, de meleget màr nem ad. A kislàny lassan az ágyam fölè sètál, apró mezítelen lábai piciny nedves foltokat hagynak a mennyezeten. Kezèben a sárga lèggömb, az arcom elött imbolyog. -Pukkantsd ki nekem! Kèrlel.. -Nem tehetem. Sziszegem a fogaim közt inkább csak magamnak, és oldalra fordìtom a fejem. Könnyei halkan ütemesen dobolnak arcomon.
Lassan két éve tartó munkám végére érve három percben foglalom össze nektek az eredményt remélem megérte..... visszavágyódás from László Balassa on Vimeo .
Megjegyzések
Ez a plafonon mászkáló gyerek felidézte bennem a trainspotting-ot, arról meg eszembe jutott, hogy volt annak a témának egy durvább verziója a rekviem egy álomért.
Most megyek, és levadászom.