Az Örmény

Az első évben mikor ideköltöztünk esett meg az eset....
Sétáltunk borival az utcán, mikor megláttunk egy pizzázót....kicsi helyiség, apró kiszolgáló, csúnyán összetört orral....
Naná hogy szimpatikus lett!
-Együnk egy pizzát! -mondtam Borinak
Ő is méregette kicsit a dolgot, majd rábólintott. Megrendeltük a pizzánkat, és beszélgettünk....egyszer csak a kisember megfordul....
-Ti magyarok vagytok! -mondta angolul.
Rábólintottunk. Kiszalad a pult mögül, kezet ráz velünk örömében hadar...
-Hát én ormeno vagyok! Mi barátok!
Borival összenéztünk...ormeno...hm....az meg mi fia borja?
Na pár perc alatt kihámoztuk, hogy Örmény és valamiért nagyon szereti a Magyarokat....
-Én sütöm a legjobb pizzát ebben a faluban! -kiabálta
-Sőt egész Spanyolországban én sütöm! Olaszországban vettem a receptet! 4700 márkát adtam érte!
Kóstold csak meg Magyar!
És valóban....a pizzája valami fenomenális volt!
Kiderült még sok dolog...bokszoló volt...kokóval egy csapatban játszott. Olyannyira hogy kokót várta nyár végére látogatóba....
-Elegem lett a boxból! -mondta egy nap
-Nem akarok hülye lenni öregkoromra...itt ez a kis pizzázó...imádom...nyáron itt vagyok, télen hazamegyek a családomhoz, meg a gyerekeimhez ott is van egy kis házam...boldog vagyok így...
Ősszel bezárt, és megbeszéltük, hogy tavasszal az első pizza a miénk lesz.
Tavasszal naponta mentünk a bolt felé, de csak nem nyitott ki majd nyár eleje felé láttuk, hogy mozgolódnak a boltban.
Nosza lassan pizzázunk!
Ám helyette egy kocsma nyitott....
Gondoltuk nagyobb helyre költözött, és megkérdeztük a kocsmárost hova ment az örmény?
Nézett minket egy darabig majd kibökte.
-Meghalt
Megszédültünk
-Tavaly hazafelé autóbalesetet szenvedett.
Borival úgy éreztük magunkat mint akiket fejbe vertek.....
Meghalt.
Pedig olyan boldog volt.
Egész volt az élete. Ő csinálta a legjobb pizzát.
És én még a nevét sem tudom.