Carlosek az eletmuveszek.
Camino
2. fejezet
Szóval ott tartottunk, hogy a vizigótok kitartottak….Na jó a viccet félretéve a tegnap éjszaka tényleg csodálatos volt. Egyrészt a hely is nagyon varázslatos volt, másrészt viszont tényleg átbeszélgettük Bernatékkal az éjszakát. (az éjél amit a kedves írt valójában fél 3-at takart) és egy nagyon kedves valakit ismerhettünk meg személyében és testvérében. Úgy éreztem befogadtak és ez nagy boldogsággal töltöttel. Miközben beszélgettünk a tenger és az ég csodálatosan váltogatták szebbnél szebb ruháikat mielőtt minden éjsötét lepelbe öltözött. Hazaérve a hab az volt a tortán amikor Berni megmutatta a nagyszülei rejtett lakását szállodán belül, majd amennyi melegséggel csak lehetett elbúcsúztak tőlünk.
Első nap a caminon. Ha azt mondom kissé csalódtam, akkor kibaszott finoman fogalmaztam! Ha nem fizetünk szobát, akkor nem tusolhatunk, se semmi. Hú de kurvára tisztelik itt a zarándokokat! Ha van lóvéjuk! Hát nekünk nincs! Egyszerű csövesek vagyunk! Csak az a zarándok aki fizetni tud, úgyhogy mi csak sétálunk, parkban alszunk és továbbra is bűzlünk! Tegnap találkoztunk Carlossal aki megmutatta hogyan lehet a legolcsóbb jeggyel, négyen utazni a metrón korlátlan távolságra, és egy arab negyedben aludtunk egy lepukkant panzióban. Elég meleg volt de bejött egy kis kaland :)
Kis kaland? Hát igen Barcelona arab negyedében aludtunk, örülhettünk hogy nem törték ránk a szobát! De sokat nevettünk a vigyorgó Carlossal és a 18 éves babát váró párjával. Azt hittem eddig hogy mi igazi életművészek vagyunk de rá kellett jönnöm hogy gyenge kezdők azokhoz képest akik jegy nélkül utaztak Párizsból Barcelonába. A Spanyolokról meg csak annyit hogy dögöljenek meg! Annyira gazdag ebben a faluban mindenki hogy el sem tudják képzelniazt amikor valakinek tényleg csak annyi pénze van hogy egyen! Assisi szent Ferencék a gombás üszkös lábú beteg zarándokok ápolására tették fel életüket, mi meg egy zuhanyzást sem érdemeltünk. Közölték hogy a zarándokoknak kell a szállás! Gracias por todo el ayudo! (köszi minden segítséget!)
Csodás hely…..a helyiek skvássolnak mellettünk…..a milliomosok gyereket sétáltatnak (pórázon), mi pedig szolidan szaglunk, és koldulunk nem túl sok sikerrel. Azon filóztam hogy hol fogunk szarni? Reményeim szerint végigtrágyázzuk spanyolországot. Kb ennyit is érdemelnek. Picit kezdünk neheztelni…..aztán lehet hogy csak ez a település ilyen….lehet hogy irr genetikai módosítással tenyésztik a parasztokat? Ha valaki elviszi a bögrémet azt megrugdosom! (ugyanis azzal koldulok) Na próbálok aludni egy picikét. Jó kis kibaszás….camino….szopnának le…..
Pár dolgot hozzáfűznék így négy év távlatából. Biztos vagyok, hogy ha valaki úgy olvassa ezt, hogy mellette nem ismer engem, minket az ritka nagy parasztnak tart… mielőtt véleményt alkotna valaki, érdemes tudni, hogy mennyien áradoztak abban az időben a caminoról, leszálló angyalokról, emberekről akik faragott botot ajándékoznak neked,tiszteletben tartják hogy zarándok vagy stb. Ezzel tömték a fejünket hónapokig aztán ott kiderült, hogy az egész egy marhaság. Biznisz! Mára ez maradt a caminoból, és akkor, ott, mi kezdtük el érezni ennek a hatását. A másik szemszög amit mi akkor nem vettünk figyelembe az az, hogy ha az ember egy kis lélekszámu faluban lakik, akkor bizonyára zavarja a naponta áthaladó turistaáradat, mert a caminon az emberek nagy része csak turista, vagy az angyalokat keresgéli. Emlékszem egy nőre mikor kitettem a bögrémet, hogy enni tudjunk odajött, belenézett, felvett egy áldott mosolyt, ujjait összeérintette mint a fény gyermeke maga, és továbbtáncolt mint egy erdei tündér, miközben mosolyogva integetett és áldásokkal bombázott, majd betipegett a legdrágább szállásra. Hmm… mit ne mondjak utána már nem is korgott a gyomrom, a szél is elállt, és a tiszta energia fénye ragyogta körbe, egyre növekvő asztrális testemet…ugye nagyjából értitek mit akarok virágnyelven mondani, mert nem szívesen írnám le, hogy ettől és az ilyen tipusú ezobioöko emberektől, a hátamon feláll a szőr a mai napig. A caminon valóban van valami megfoghatatlan, de erről később…..térjünk visza a történethez.
2. fejezet
Szóval ott tartottunk, hogy a vizigótok kitartottak….Na jó a viccet félretéve a tegnap éjszaka tényleg csodálatos volt. Egyrészt a hely is nagyon varázslatos volt, másrészt viszont tényleg átbeszélgettük Bernatékkal az éjszakát. (az éjél amit a kedves írt valójában fél 3-at takart) és egy nagyon kedves valakit ismerhettünk meg személyében és testvérében. Úgy éreztem befogadtak és ez nagy boldogsággal töltöttel. Miközben beszélgettünk a tenger és az ég csodálatosan váltogatták szebbnél szebb ruháikat mielőtt minden éjsötét lepelbe öltözött. Hazaérve a hab az volt a tortán amikor Berni megmutatta a nagyszülei rejtett lakását szállodán belül, majd amennyi melegséggel csak lehetett elbúcsúztak tőlünk.
Első nap a caminon. Ha azt mondom kissé csalódtam, akkor kibaszott finoman fogalmaztam! Ha nem fizetünk szobát, akkor nem tusolhatunk, se semmi. Hú de kurvára tisztelik itt a zarándokokat! Ha van lóvéjuk! Hát nekünk nincs! Egyszerű csövesek vagyunk! Csak az a zarándok aki fizetni tud, úgyhogy mi csak sétálunk, parkban alszunk és továbbra is bűzlünk! Tegnap találkoztunk Carlossal aki megmutatta hogyan lehet a legolcsóbb jeggyel, négyen utazni a metrón korlátlan távolságra, és egy arab negyedben aludtunk egy lepukkant panzióban. Elég meleg volt de bejött egy kis kaland :)
Kis kaland? Hát igen Barcelona arab negyedében aludtunk, örülhettünk hogy nem törték ránk a szobát! De sokat nevettünk a vigyorgó Carlossal és a 18 éves babát váró párjával. Azt hittem eddig hogy mi igazi életművészek vagyunk de rá kellett jönnöm hogy gyenge kezdők azokhoz képest akik jegy nélkül utaztak Párizsból Barcelonába. A Spanyolokról meg csak annyit hogy dögöljenek meg! Annyira gazdag ebben a faluban mindenki hogy el sem tudják képzelniazt amikor valakinek tényleg csak annyi pénze van hogy egyen! Assisi szent Ferencék a gombás üszkös lábú beteg zarándokok ápolására tették fel életüket, mi meg egy zuhanyzást sem érdemeltünk. Közölték hogy a zarándokoknak kell a szállás! Gracias por todo el ayudo! (köszi minden segítséget!)
Csodás hely…..a helyiek skvássolnak mellettünk…..a milliomosok gyereket sétáltatnak (pórázon), mi pedig szolidan szaglunk, és koldulunk nem túl sok sikerrel. Azon filóztam hogy hol fogunk szarni? Reményeim szerint végigtrágyázzuk spanyolországot. Kb ennyit is érdemelnek. Picit kezdünk neheztelni…..aztán lehet hogy csak ez a település ilyen….lehet hogy irr genetikai módosítással tenyésztik a parasztokat? Ha valaki elviszi a bögrémet azt megrugdosom! (ugyanis azzal koldulok) Na próbálok aludni egy picikét. Jó kis kibaszás….camino….szopnának le…..
Pár dolgot hozzáfűznék így négy év távlatából. Biztos vagyok, hogy ha valaki úgy olvassa ezt, hogy mellette nem ismer engem, minket az ritka nagy parasztnak tart… mielőtt véleményt alkotna valaki, érdemes tudni, hogy mennyien áradoztak abban az időben a caminoról, leszálló angyalokról, emberekről akik faragott botot ajándékoznak neked,tiszteletben tartják hogy zarándok vagy stb. Ezzel tömték a fejünket hónapokig aztán ott kiderült, hogy az egész egy marhaság. Biznisz! Mára ez maradt a caminoból, és akkor, ott, mi kezdtük el érezni ennek a hatását. A másik szemszög amit mi akkor nem vettünk figyelembe az az, hogy ha az ember egy kis lélekszámu faluban lakik, akkor bizonyára zavarja a naponta áthaladó turistaáradat, mert a caminon az emberek nagy része csak turista, vagy az angyalokat keresgéli. Emlékszem egy nőre mikor kitettem a bögrémet, hogy enni tudjunk odajött, belenézett, felvett egy áldott mosolyt, ujjait összeérintette mint a fény gyermeke maga, és továbbtáncolt mint egy erdei tündér, miközben mosolyogva integetett és áldásokkal bombázott, majd betipegett a legdrágább szállásra. Hmm… mit ne mondjak utána már nem is korgott a gyomrom, a szél is elállt, és a tiszta energia fénye ragyogta körbe, egyre növekvő asztrális testemet…ugye nagyjából értitek mit akarok virágnyelven mondani, mert nem szívesen írnám le, hogy ettől és az ilyen tipusú ezobioöko emberektől, a hátamon feláll a szőr a mai napig. A caminon valóban van valami megfoghatatlan, de erről később…..térjünk visza a történethez.
Megjegyzések